A macskagyökér - Valeriana officinalis L. Magyarország kultúrflórája

A macskagyökér - Valeriana officinalis L. - Magyarország kultúrflórája (IV. Kötet - 15. Füzet)

Szerző: Petri Gizella, Priszter Szaniszló, Terpó András, Szujkóné Lacza Júlia, Liszt Katalin, Zámboriné Németh Éva, Bernáth Jenő, Vörös József, Szalay-Marzsó László, Dobson Szabolcs, M. Draskovits Rózsa
Szerkesztő: Priszter Szaniszló, Nagy Tibor
Lektor: Bernáth Jenő, Folk Győző, Földesi Dezső, Gulyás Sándor, Vágujfalvi Dezső, Terpó András, Jermy Tibor

Akadémiai Kiadó, 1999
127 oldal
Ragasztott papírkötésben, színes illusztrált borítóban
Magyarország kultúrflórája (IV. Kötet - 15. Füzet)
30 fekete-fehér ábrával
Angol nyelvű tartalomjegyzékkel és összefoglalóval
ISBN: 963-05-7621-x

Előszó

Részlet a könyvből:

A Valerianaceae család jellemzése

1. Rendszertan, elterjedés
A Valerianaceae a mérsékelt övben szélesen elterjedt, főleg lágyszárú növényeket magába foglaló, viszonylag kis család; mintegy 13 genusában a fajok száma kicsit több, mint 400. Egyetlen népes nemzetsége a Valeriana genus, amelynek 200 faja igen elterjedt.
A család rokonsági kapcsolatát tekintve köztes helyzetű a Caprifoliaceae és a Dipsacaceae között, mind virágfelepítés, mind növénykémiai szempontból. A virágfelépítés hasonlóságot mutat a Caprifoliaceaeval: közös jelenség, hogy a 3 termőlevélből csak 1 fertilis, továbbá a porzók számbeli redukciója. Feltehetően a két család rokonságát jelzi, hogy valeriánsav fordul elő a Sambucus és a Viburnum genusban.
Engler (1936) még - mint forrtszirmú családot - a Sympetalae végére helyezte. Bessey (1897) és Grossheim (1945) is az ernyősök rokonsági körébe vonja. Hutchinson (1964) a kizárólag lágyszárú Valerianaceaet a Saxifragalesre vezeti vissza. Soónál (1965) a Rubiales nagyrendben szerepel. Frohne-Jensen (1979) a Dipsacales rendben tárgyalja, Heywood (1978) úgyszintén.
A Valerianaceae fajai megtalálhatók az északi féltekén Eurázsiában, Észak-Amerikában; a déli félgömbön Dél-Afrikában és Dél-Amerikában. Az Óvilágban a legnagyobb gazdagságban Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint a Földközi-tenger vidékén élnek. Maga a Valeriana genus fajainak 40%-a Dél-Amerikában, az Andok térségében összpontosul; itt élnek a legváltozatosabb életformájú Valerianák.
A család sok növényfaja kedveli a nedves termőhelyet; folyópartok, tavak mellékén tenyésznek, mind a síkságon, mind a hegyvidéken. Más fajok sziklabevonatot képeznek (pl. Valeriana montana, V. saxalilis), alpesi réteken az örök hó határán nő a Valeriana celtica. A Falkland-szigeteken élő Valeriana sedifolia varjúhájszerű szukkulens növény. Nagyon jól alkalmazkodtak az arid klímához a Földközi-tenger melléki, valamint a Nyugat- és Közép-Ázsia területein élő egyéves Valerianella fajok.
A család legnagyobb genusa a Valeriana, melynek a hideg magashegységi, illetve arktikus tundrától a forró pusztáig, a száraz szikláktól a lápokig egyaránt élnek fajai, ennek megfelelő életformai és alaki változatosságban. A nagy alakgazdagságban és eltérő termőhelyeken élő Valeriana officinalis populációk sem képviselnek egy fajt, sokkal inkább egy faj együttest.

Tartalom

Summary 6
A Velerianaceae család jellemzése (M. Draskovits Rózsa) 7
1. Rendszertan, elterjedés 7
2. A vegetatív szervek alakulása 7
3. A virág és virágzat 8
4. A termés 8
5. Hatóanyagok; felhasználás 8
I. A macskagyökér neve (Priszter Szaniszló) 10
II. A Valeriana officinalis s. I. rendszertana és elterjedése (Priszter Szaniszló) 14
1. A rendszerezés története 14
...
...
Irodalom 113
Név- és tárgymutató (Priszter Szaniszló) 120

Budapesten személyesen átvehető: Puskás Stadion metro, Zugló MÁV megálló (Hungária krt. - Thököly út), Hősök tere Műcsarnok előtt, Baross tér, Blaha, Fogarasi út Tesco, Bosnyák tér, vagy az 1-es villamos vonalán Kacsóh Pongrác úti megálló és a Népliget megálló közötti szakaszon,
vagy előre utalás után postázom (MPL automatába, postán maradó, háznál kézbesítés)