A múlt mindig velünk van Nyíri Sándor (Dedikált) Ritka!!!!

A könyv ritkán fellelhető.

Szerző könyvéről:

Az időt 2007-ben láttam elérkezettnek, hogy felhagyjak avval a munkával, amit negyvenhárom évig gyakoroltam, és kértem a legfőbb ügyészt, közös megegyezéssel szüntesse meg szolgálati viszonyomat. A törvény alapján maradhattam volna még, mert a szerint az ügyész hetven éves koráig dolgozhat. A munkatársaim marasztaltak, és a legfőbb ügyész is arra kért, folytassam tevékenységemet. Elhatározásomat azonban több oknál fogva is véglegesnek tekintettem. Az első az volt, hogy
Európában így szokás, hatvanöt éves korban illik visszavonulni. A másik ok azt diktálta, hogy helyet kell adni a fiataloknak, mert ha mi, idősek ragaszkodunk a vezetői állásokhoz, az újabb generációnak csak késve lesz alkalma kipróbálnia magát. A végső ok pedig egyszerűen az volt, hogy a megváltozott világ képletesen szólva megálljt parancsolt. Az én korosztályom a rendszerváltás előtt tanult, egy másfajta világban szocializálódott, egy másik eszmekörben kezdte a munkáját, abban haladt előre a ranglétrán, pályájának nagyobbik része is arra az időre jutott. Közülünk sokan a rendszerváltás után kényszerből vagy önként visszahúzódtak, visszavonultak vagy pályát módosítottak. Számosan azonban ügyészi hivatásunkhoz hűen a megváltozott viszonyok között is a helyünkön maradtunk. Az idő múltával, a biológia kegyetlen törvényei szerint szép lassan fogyni kezdtek körülöttem az egykori kollégák, azok, akikkel félszavakból is megértettük egymást. A helyükre lépőkkel, az új generáció tagjaival, az újonnan kinevezett vezetőkkel már nem volt felhőtlen a kapcsolatom. Ők az új idők szellemében kezdték a munkát, és egy hierarchikus szervezetben ilyenkor nem tehet mást az ember, mint tudomásul veszi, hogy ideje lejárt, s átadja a helyét másoknak. Sokáig arra az álláspontra helyezkedtem, hogy tárják fel a jogtörténészek ha fontosnak tartják azt a munkát, ami az életem nagyobbik részét jelentette, így visszaemlékezéseimet általában családtagjaim hallhatták. Második hitvesem azonban akivel háromévi özvegység után, 2006-ban kötöttem össze az életemet, s akit időnként untattam múltam emlékeivel , egyre gyakrabban mondta, hogy érdemes lenne mindezt papírra vetni. Sokáig ellenálltam, de kérése később egyre határozottabb formát öltött, s tud-e egy férj a szeretett asszonynak nemet mondani? Így született meg ez a könyv!
A könyvet csak előreutalás után postázom. Személyesen Budapesten, bármely metróállomáson át tudom adni.