Bólya Péter: C-dúr, fisz-moll / Nyáridő

Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1986
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 298 oldal
Egyik sarok megtört kicsit
Újpesten személyesen átvehető, vagy előre utalás után postázom, de bármit megbeszélhetünk.

A legszebb hangnemek mondta Fecó. Ők az élet. A cé-dúr a valóság, meg a sok kőkemény szarság. A fisz-moll az álom, a sejtelem, és persze a halál. Szia." Így lehetne összefoglalni egyik méltatlanul elfeledett írónk, Bólya Péter regényét, a C-dúr, fisz-mollt, pedig a kilátástalan kádári diktatúra atmoszféráját, vergődő, sőt önpusztításba menekülő kisembereit más aligha tudta nála jobban, tömörebben megjeleníteni. Tárgyilagos távolságtartással, mégis mély empátiával. Nyílt az ajtó, huncut arcú öregember lépett be, fején kalap, nyakában sál, a zakója kopott kordbársony, nadrágja rojtos, végül a csizma, igazi bőr, amelyik száz évig tart, s amelyet le szoktak húzni a meggyilkoltak lábáról". Skiccszerű, erős mondat, akár egy visszakézből lekevert pofon. Ki tud ma ilyen fisz-mollt fogni?

Bólya Péter: A regény hőse, Ágoston László, miután helyhiányra hivatkozva nem vették fel az ELTE magyar-történelem szakára, dobosnak áll a kisváros egyik presszójában, a Tulipánban. (A Bólya-hősök általában szüleikről éppen leszakadó, fiatal felnőttek, akik szerencsét próbálnak valahol az országban.) Új társával, a presszó billentyűsével igazi zenét kezdenek játszani: Szving, szving. Fecó még mindig előrenéz, a szeme a semmibe mered, á, dehogy semmi, a Zene az ott, a téma, amelyet most talált ki, csak véletlen, hogy a téma arrafelé látható (ő ott látja), ahol a nagyérdemű üldögél, nem zavarják, hogy is zavarnák, hisz belőlük áll össze az új dallam, a lotyók körméből, a poharak csillanásából, Ilona suhanó-de-mégis-erős lépteiből, vagy akár pincérnői létének tagadásából, ha ő nem meri, amit kellene, megteszi Fecó az új téma segítségével... Meg a borból, amely a bal kettes emeleti asztalon áll, előtte fiatal férfi, iszik, dohányzik, figyel, a bor vörös, Bikavér talán, tüze látható, de mindenképpen érzékelhető Fecó számára, s ez a tűz már nem önmaga, hanem rész és összetevő..."